Az igazság szabadsága nem az a dolog, amiről az Ember nevezetes lett volna. Egyáltalán nem erről volt nevezetes. Az Ember pont az ellenkezőjéről volt nevezetes: egy olyan valamitől való rabszolgaságról, amiről valaki azt mondta, hogy igaz. És ez nagyon-nagyon nagy mértékben különbözik az igazságok szabadságától. – L. Ron Hubbard

Minden emberi lény szeretné tudni az igazságot önmagáról, és törekszik arra, hogy az élet rejtélyeit saját megelégedésére megfejtse. Ezért aztán az évezredek során számtalan filozófiai és vallási iskola tett kísérletet arra, hogy az embereknek válaszokkal hozza el a megvilágosodást. De ahol ezeknek az iskoláknak a követői ragaszkodtak hozzá – mi több, követelték –, hogy az ő válaszaik legyenek a válaszok, ott emberek milliói előtt torlaszolták el a nagyobb szabadság felé vezető utat. Hiszen – ahogy azt a történelem is tanúsítja –, ha kényszerítünk valakit egy igazság elfogadására, ahelyett hogy hagynánk neki, hogy maga találjon rá, olyan ösvényen járunk, amely nem a szabadság felé, hanem a gondolat és hit rabszolgaságához vezet.

Ezért ebben a klasszikus összefoglalójában, mely az egyén kutatásáról szól az igazság után, Ron felvázolja a központi alapelveket, amelyek mássá teszik a Szcientológiát – az alapelveket, amelyek alapján minden személy saját kutatást folytat az igazság felfedezésére. Ahogy az egyének a felfedezés és kaland egyedülálló útján végigmennek, új meglátásokra és megértésekre tesznek szert egészen addig, míg önmagukkal és az élettel kapcsolatos alapvető kérdéseik teljes megelégedésükre meg nem oldódnak. És ahogy haladnak ezen az úton, egyre inkább elérik azt a maradandó szabadságot, amely csak abból származhat, hogy tudják, mi az igaz számukra.